Bizonyított tény, hogy a rászorulók egészségügyi ellátását biztosító rendszert fegyveres konfliktus alkalmával egyre kevésbé tartják tiszteletben, amely nem csekély mértékű emberáldozatot követel. Az alábbi cikk szerzője Maïté Pahud, aki az ICRC ápolója, 25 éve háborús zónákban tevékenykedik. Az International Nursing Review-ban 2012. március 2-án megjelent cikkét Kovács Piroska fordította magyarra, korrektúrázta Honfy Ibolya.
Pakisztán, 2010. április 12.: lángokban álló mentőautó, amelyet az észak-keleti határmenti tartományban feldühödött tüntetők gyújtottak fel. © Reuters / Abrar Tanoli / RTR2CQ0D
Afrika polgárháború sújtotta területén egy 25 éves civil ruhás férfi tehetetlenül feküdt a sürgősségi osztály padlóján. Súlyos mellkasi sérülése következtében rengeteg vért veszített, így sürgős segítségre lett volna szüksége, ehelyett azonban az ismert helybéli orvos gyomorszájon vágta. Megpróbáltam közbelépni, de az orvos rám kiabált, hogy az ellenzék tagjai, mint ez a beteg is, nem érdemlik meg a kezelést. A fiatalembert a folyosóra vezettem, betakartam, de nem sokkal ezután meghalt. Ez az emlék azóta is kísért. Gyötör a tudat, hogy maguk az egészségügyi dolgozók is megakadályozhatják a betegek és a sebesültek részrehajlás nélküli ellátását.
Azokban az években, amikor a világ valamelyik háborús zónájában dolgoztam az ICRC-vel, az ilyen és ehhez hasonló kellemetlen élmények végigkísérték ápolónői pályafutásomat. Tisztában vagyok vele, mennyire felbolygathatja az emberek életét, amikor a biztonsági szolgálat megakadályozza őket, hogy hozzájussanak a szükséges egészségügyi ellátáshoz. Különösen olyan helyzetben, amikor a már amúgy is törékeny egészségügyi rendszert fegyveres konfliktusok és egyéb vészhelyzetek züllesztik szét.
A háborús zónákban zajló munkám alatt - Afganisztánban, Szudánban, Szomáliában, Kongóban és Kolumbiában -, sokszor volt alkalmam megfigyelni, milyen bonyolult problémákat vet fel az az állapot, amikor az egészségügyi ellátás nem elérhető. Ez nem csak abból adódhat, hogy az orvosokat, az ápolókat, vagy a képzett elsősegélyt nyújtó embereket közvetlenül megtámadják. Mindennapos eseménynek számít, hogy amiatt halnak meg gyermekek, mert a fegyveres csoportok, illetve a hatóságok elzárják vagy elpusztítják a betegséget megelőző védőoltásokat, akadályozzák az egészségügyi személyzetet, és/vagy az orvosi ellátást.
Mizdah, Libya. A Mizdah-i kórházban számos beteg vesztette életét kórházi ágyában a becsapódó lövedékek repeszei okozta sérülésekben. © Christopher Morris/VII
2004-ben, amikor egy fegyveres csoport ellenőrzése alatt tartott különösen szegény térségben dolgoztam, szemtanúja voltam a kanyaró kitörésének. Általában ez a gyermekkori betegség könnyen megfékezhető, ha a védőoltást időben megkapják. A kanyaró elleni védőoltás az egyike a világ legolcsóbb oltásainak, egy adag körülbelül 25 centbe kerül. Sajnos a fegyveres csoport nem engedte meg egészségügyi csapatunknak az azonnali belépést a betegség által leginkább sújtotta falvakba. Amikor néhány héttel később végre lehetőségünk nyílt a látogatásra, mélységesen lesújtott családokkal kellett szembesülnünk, akik a több száz halott gyermeket gyászolták.
Más problémákat vet fel, amikor az emberek elvándorlásra kényszerülnek. Elmenekülnek a harc sújtotta területekről a sivatagos, vulkánokkal tarkított természeti környezetbe, esetleg az egészségtelen és veszélyes városi területekre. Az eredmény gyakran az olyan betegségek megjelenése, mint a kolera, amit rendkívül nehéz megfékezni. A betegségek kitörésének oka a víz-, az étel-, és a gyógyszerellátás korlátozása, a képzett egészségügyi személyzet hiánya, a szervezetlen egészségügyi infrastruktúra, és a nehéz földrajzi megközelíthetőség.
Más esetekben a sebesültek, a betegek, a katonák, a fogvatartottak és a civilek kezelés nélkül maradtak, mert az egészségügyi személyzet elmenekült, és a kórházakat súlyosan megrongálták, kifosztották, vagy elfoglalták a fegyveres erők. Olyan helyzetek is előfordultak, amikor a felfegyverzett emberek, katonák és civilek is behatoltak a kórházakba vagy az egészségügyi központokba, megfenyegették a sebesült ellenséget, gyógyszert loptak, így téve lehetetlenné a biztonságos egészségügyi ellátást. Bizonyos esetekben az egészségügyi személyzet is megtagadta a kezelést, mert az orvosi praxisban bármilyen személyes sikertelenség etikai hátrányt vagy külső fenyegetést jelenthetett.
A fegyveres konfliktus során azok, akiknek sikerült közel kerülni az egészségügyi épülethez, gyakran belehaltak a sérülésekbe vagy a betegségbe, mialatt a hivatalos és a nem hivatalos ellenőrzőpontokon várakoztak. Néhány beteget vagy egészségügyi dolgozót, akik orvosi járműveken utaztak, pusztán azért ölték meg, mert azzal gyanúsították őket, hogy tagjai az ellenzéki csoportoknak. Azt is tapasztaltam, hogy a már említett okok miatt a kórházi ápolás alatt eltűntek a betegek.
A bizonyítékok növekvő száma azt mutatja, hogy a rendszert, amelyen keresztül egészségügyi ellátásban részesítik a rászorulókat, egyre kevésbé tartják tiszteletben háborús helyzetben. Ez a kiszolgáltatott állapot sokkoló mértékű emberi áldozathoz vezet. Civilek, katonák, és más fegyverbirtoklók gyakran halnak meg a veszélyes környezetben szerzett sérülések vagy betegségek következtében, amely lehetetlenné teszi, hogy a rászorulók időben megkapják az orvosi segítséget és a hatékony egészségügyi ellátást.
Az egészségüggyel kapcsolatos szolgáltatások elleni erőszak megsérti az egyén emberi méltósághoz és egészségügyi ellátáshoz való jogát. Ez jelenleg az egyik legsürgetőbb, eddig még figyelmen kívül hagyott, emberiséggel kapcsolatos tragédia, amely milliókat érint.
Az ICRC nemrégiben olyan 4 éves kezdeményezést dolgozott ki, amelynek célja, hogy fegyveres konfliktus vagy más vészhelyzet esetén biztonságosabbá tegye az egészségügyi ellátást. A kezdeményezést elősegíti, hogy az egészségügyi dolgozók, a katonai személyzet, a tagállamok, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom és mások is megismerjék a jogilag és működését tekintve is helyes intézkedéseket. Ez szükséges ahhoz, hogy véget vethessenek annak a bizonytalan állapotnak, amely megakadályozza az embereket, hogy megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljenek.
Fallujah, Iraq, 2004. szeptember 13. A képen látható mentőautót ért támadásban két ápoló és a gépjárművezető is életét vesztette, amikor öt sérült embert szállítottak a közeli kórházba. © AFP PHOTO / Fares Dlimi
Ápolónőként, különösen, amikor fegyveres konfliktus helyszínén kell végezni a munkánkat, sűrűn vagyunk tanúi az emberi szenvedésnek. Lényeges elemei vagyunk a megoldásnak, hiszen segíteni tudunk az intézkedések megismertetésében, így támogathatjuk az emberek biztonságos hozzáférését az egészségügyi ellátáshoz.
Maïté Pahud bejegyzett nővér, mesterfokon diplomázott Közegészségügyi és Egészségügyi Gazdaságtanból, illetve az Egészségügyi Tudományok doktora. Az ICRC-vel, a fejlődő országokban a Médecins Sans Frontières-CH, Save the Children UK and a French NGO-MPTH (Médecins Pour Tous les Hommes) nevű szervezetekkel 25 éve háborús zónákban dolgozik.
