A nemzetközi gyereknapot a világ több országában megünneplik. Na de honnan ered ez a kedves hagyomány?
Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban (1920. április 23.), majd később a genfi Gyermekjóléti Konferencián 1925-ben. Az ENSZ közgyűlése 1953-ban javasolta, hogy minden országban tartsanak gyereknapot, ezzel is megemlékezve a gyermekek egymás közötti testvériségéről és megértéséről. Magyarországon 1931-től ünneplik ( akkor még Gyermek Hétnek nevezték), 1950 óta csak egy napig tart, és május utolsó vasárnapján ünnepeljük.
Az idei évben a Vöröskereszt Világnapját a XI. Kerület Gyermeknapjával együtt ünnepeltük meg, ezen a rendezvényen jártunk mi is.
A következő bekezdésben önkéntesünk, és blog-szerzőnk, Olyvia beszámolóját olvashatjátok. A felvételeket készítette: Payer Attila.
( A Vöröskereszt Világnapja május 8. Jean-Henry Dunant 1828-ban ezen a napon született Genfben. Az ő munkásságának köszönhető a Vöröskereszt Mozgalom megalapítása mellett a Genfi Egyezmények létrejötte is.)
Gyerekkoromban sokszor látogattunk el a családommal a gyereknapi rendezvényekre. Hihetetlen élmény volt ez nekem, a sok játék, az arcfestés, a vattacukor csábító illata… Ezek az apróságok is sok örömöt okoznak. Azt hiszem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
El sem tudtam képzelni egészen mostanáig, hogy mekkora munka van egy ilyen rendezvény lebonyolításában. Ez az összeszedettség és szervezettség , amit az önkéntesek és a Vöröskereszt munkatársai véghezvittek, nem volt semmi.
Mire fél tízre leértünk a kis csapatunkkal(Szentesi Diána csapata) a helyszínre, már felállított sátrak, előkészített asztalok vártak minket.
A Bikás-domb nevezetű szép nagy Liget-szerű hely adott helyet ennek az eseménynek. Hatalmas gyermektömeg látogatott el ide , és használta ki a rendezvény nyújtotta lehetőségeket. Utólag is gratulálnék az arcfestőknek, akik ha jól saccolom, olyan 100-130 gyerekarcot/ kezet festettek ki a nap folyamán, szinte megállás nélkül.
Már 10 órától záporozott a kis csemeték hada. Voltak egészen apró, 10-15 hónapos karon ülők, és már óvodás korú lurkók is. Jó volt látni, hogy mennyire élvezik az elsősegély-bemutatót, a különböző kreatív játékokat, vagy Kőváry Barna terepjárójának a kipróbálását. Azt hiszem a kisfiúk legnagyobb emléke a motoros bemutató és Kőváry Barna trabantjában az élményautózás lehetett.
Gondolva az idősebb korosztályra és a szülőkre is, a Vöröskereszt lehetőséget nyújtott a szűrővizsgálatok elvégzésére, illetve könyvvásárlásra is.
Ugyanis szép számmal voltak jelen a nagyszülők, játékos kedvű apukák, anyukák, sokszor nagyobb testvérek is. Alkalmam volt beszélgetni néhányukkal, és többnyire jókedvű, vidám emberekkel találkoztam. Akadtak persze idegesebb anyukák és unatkozó apukák is, de ők is szépen megvárták, amíg kisgyermekük tizedszer is beleült a terepjáróba, és tizedszer is megnyomta a dudát, (amit sokunk érdekében kikötött A terepjáróért felelős ember pár óra elteltével).
Pár szót szólnék a szervezőkről is, hiszen nagyon sokban múlt rajtuk ennek a napnak a sikere. Azt hiszem pár apróbb csúszástól, készlethiánytól eltekintve (baseball-sapka) remekül megoldottak mindent, hiszen mindenki mosolygósan, boldogan és teli hassal zárta ezt a napot. Szerintem senkit sem kellett álomba ringatni az este. Hiába reggel 10-től este 6-ig tettük a dolgukat, és hatalmas élményt szereztünk a következő generációnak. Ki tudja, talán 10 év múlva ők lesznek a helyünkben, és tesznek valami maradandót és jót másokért…
Nekem ez volt az első nagyobb szabású rendezvény, amin részt vettem, de a kellemes érzés, amikor tehetsz valamit másokért,remélem mindvégig velem marad. Persze 1 órakor a tűző napon szenvedtem egy kicsit, de utólag az sem tud levonni a jó tett értékéből. Nagyon tisztelem a Vöröskereszt munkatársait és önkénteseit, akik ezt csinálják nap-mint nap, már évek óta. Szerintem tartozunk nekik egy köszönömmel a sok jó programért és remek hangulatért.
További fényképeket a Magyar Vöröskereszt Budai Régió facebook oldalán adtunk közre.
